Nagy íróink, költőink nyomában a Felvidéken részletes beszámoló

Amikor a szülők a padban ülnek

 

Március elején egy rendkívüli szülői értekezlettel kezdődött a pályázati program megvalósítása. Részletesen tájékoztattuk a gyerekek szüleit a május végére tervezett 3 napos kirándulásról. Ismertettük a legfontosabb tudnivalókat, az előzetes teendőket. Mindenki örült a kirándulás lehetőségének.Néhány szülő azt is vállalta, hogy elkíséri a gyerekeket az utazásra.

 

Az előkészületek

Három órás előkészítő óra keretében kezdtük el az ismerkedést utazásunk célpontjával, a Felvidékkel. Az előkészítő órán a tanulók előadást hallhattak a trianoni békediktátumról, megismerkedtek Madách Imre főművével, Az ember tragédiájával, és feladatokat oldottak meg felvidéki íróink, költőink életművével kapcsolatosan.

Egy vidám vetélkedő is várt a hetedikesekre, ahol a feladatok megoldása során kamatoztathatták a megszerzett tudást. A játékba bevontuk az iskola dolgozóit is.

Az előkészítő foglalkozásokon gyorsan telt az idő, a diákok jól érezték magukat, miközben tudásuk sok új ismerettel gyarapodott. Felkészülve és nagy-nagy izgalommal vártuk az utazást.

Látogatóba megyünk, de mit is vigyünk a kedvességükért, hogy szeretettel várnak bennünket? Úgy gondoltuk, hogy egy darabot a közös múltunkból.A Nemzeti összetartozás napja alkalmából irodalmi műsorral készültünk. Sokat próbáltunk, hogy mindenki a legjobb tudása szerint szerepelhessen.

Három nap távol az otthontól, a hazánktól! Mit vigyünk, mit ne vigyünk? Hogyan készüljünk az útra? Mindenkinek jutott feladat: kiselőadás, prezentáció, idézetek felolvasása Az ember tragédiájából, szereplés a műsorban, memoriterek Balassi Bálint verseiből.

 

Az indulás napja: május 29.

Csodálatos napra ébredtünk, gyönyörű időben köszönhettünk el a szülőktől és az iskolánktól.Salgótarjánban csatlakozott hozzánk az idegenvezetőnk, majd irány az első helyszín: Somoskő határvára! Itt előadás hangzott el a vár történetéről, valamint Petőfi Sándor felvidéki barangolásairól. Megtekintettük a Petőfi-kunyhót, a vár tövében felidéztük a trianoni békediktátumról szerzett ismereteket, elszavaltunk két rövid részletet Balassi Bálint verseiből, és megcsodáltuk a látványos természeti képződményt, a bazalt orgonát. Sietnünk kellett, mert  Füleken már vártak bennünket vendéglátóink, a II. Koháry István Alapiskola tanárai és tanulói. Mi is készültünk a találkozásra: két doboznyi könyvadományt vittünk a határon túli iskola könyvtára számára.

Füleken nagyon kedvesen fogadtak bennünket. Meséltek a város történetéről, ajándékkal kedveskedtek nekünk. Cserébe mi bemutattuk a műsorunkat, amely láthatóan meghatotta vendéglátóinkat. Elhatároztuk, hogy a jövőben tovább építjük, szorosabbra fűzzük a két iskola közötti kapcsolatot, hiszen nem élünk egymástól nagyon távol, és a két településévek óta testvérvárosi kapcsolatban áll egymással.

         Következett a híres füleki vár. Idegenvezetőnk ízes felvidéki palóc tájszólással mesélt a vár történetéről, legendájáról. Bebarangoltuk a vár minden zegét és zugát, a diákok megoldottak egy feladatlapot a Thököly-felkelésről, majd a várudvaron álló ágyú melletti gyors fényképezkedésután utaztunkis tovább Szklabonyára.

         A Mikszáth-ház udvarán kipróbálhattuk a régi népi játékokat: az ügyesebbek gólyalábaztak, az eszesebbek az ördöglakattal bíbelődtek. Az épületben Mikszáth Kálmán életútját idézhettük fel a kiállítás megtekintése során.

         Aznap még egy helyszín várt ránk: Alsósztregova, a Madách-kastély. Az ember tragédiájának színeit interaktív kiállítás segítségével járhattuk végig a kastélyban, majd a parkban koszorút helyeztünk el Madách sírjánál. Egy mókus is kíváncsian figyelte az eseményt, mintha csak értette volna a halhatatlan műből felolvasott sorokat.

        Ekkor már mindenki a szállásra volt igazán kíváncsi. Milyen lesz? Hány ágyas szobákban alszunk (vagy nem alszunk) az éjjel? Mit kapunk vacsorára? Hamarosan választ kaptunk a kérdéseinkre, hiszen egy rövid utazás után megérkeztünk KokavaLíniára, a szálláshelyünkre.

 

A kirándulás második napja: május 30.

    A bőséges reggeli után kissé álmosan indultunk útnak Zólyom felé. A délelőtt folyamán Balassi Bálint születésének helyszínével, a gótikus és reneszánsz stílusjegyeket ötvöző zólyomi várral ismerkedtünk, majd egy rövid sétát tettünk a város főterén, ahol éppen népi kirakodóvásár zajlott. A színpadon igazi felvidéki tilinkómuzsikát játszottak. (Ezt Zsuzsa nénitől, az ének szakos tanárnőnktől tudtuk meg, aki szerencsére kísérőtanárként velünk utazott a kirándulásra.)

       A délutánt Selmecbányán töltöttük. Megnéztük a bányászati múzeumot, a Szent Katalin templomot, majd felsétáltunk az Óvárba, ahol szó szerint ágyúdörrenéssel „vártak” bennünket. Kiderült, hogy a várban éppen színielőadás zajlik. A történelmi játék a muskétások korába repített vissza bennünket. S bár a színészek szlovákul beszéltek, de azért nagyon élveztük az előadást, amelybe mi is bekapcsolódhattunk: két leányt megtáncoltattak a muskétások, három fiú pedig ágyút sütögetett a színdarab során. Feldobott hangulatban, jókedvűen folytattuk sétánkat a Világörökséghez tartozó városban. Kicsit alábbhagyott a vidámságunk, amikor megpillantottuk a híres líceum romos, lehangoló állapotban lévő épületét, melynek falán magyar nyelvű emléktábla hirdeti, hogy itt tanult egykoron Petőfi Sándor.

        A városi séta után hazaindultunk a szállásra, ahol a vacsora után felmásztunk a Szamárdombra, amely télen sípályaként működik. Az állatbarátok örömére itt lovakat simogathattunk. Ám az este folyamán még komoly programok vártak ránk: tanulói prezentációt láttunk Jókai Mór regényeiről, megismerkedtünk a kurucok hangszerével, a tárogatóval, és feladatlapot töltöttek ki a diákok, amelyben felvidéki magyar városokat kellett kontúrtérképen jelölniük.

       Hosszú volt ez a nap, tartalmas programokkal tarkított. Fáradtan tértünk nyugovóra.

 

Az utolsó nap: május 31.

     Hát igen, a harmadik nap reggelén nagyon keserves volt az ébredés. Vissza-visszahúzott bennünket az ágy. De indulni kellett, várt ránk Betlér és Kassa. Elköszöntünk Erzsikétől, a kedves gondnoknőktől, és utaztunk is tovább. Az út hosszú volt, így a buszon még lehetett egy kicsit aludni. Nem sokat, mert Norbi, az idegenvezetőnk kvízjátékot szervezett nekünk, és egy kiselőadás is elhangzott a buszon Andrássy Gyuláról Tóci tolmácsolásában.

A betléri kastélynak már a parkja is lenyűgöző volt, az épület pedig kívül-belül gyönyörű. Ámultunk és bámultunk. A helyi idegenvezető irányításával egyórás sétát tettünk a kastélyban, amely során megcsodáltuk a pompás berendezésű, értékes műtárgyakat felvonultató helyiségeket.

 A 3 napos kirándulásunk utolsó helyszínére, Kassára kora délután érkeztünk meg. Természetesen megtekintettük a Szent Erzsébet székesegyházat, felfedezve annak gótikus jegyeit, majd lesétáltunk a Rákóczi-kriptába, ahol elénekeltük a Boldogasszony anyánk kezdetű egyházi éneket. Ezután városnéző séta következett Kassa belvárosában. A híres épületek közül a Fekete Sas fogadó előtt szavakat párosítottunk: Kazinczy Ferenc, a nyelvújító és társai által kitalált, de meg nem honosodott szavakat állítottunk párba a mai jelentésükkel. Így tudtuk meg, hogy a zsebkendőt „orrfuvolászati négyzetrongynak” szerették volna elnevezni a nyelvújítók. Szerencsére ez a kissé kacifántos elnevezés nem került be a köznyelvbe. Megtekintettük a Rodostóban álló Rákócsi-ház hű másolatát is, végigsétáltunk a főtéren, megcsodáltuk a zenélő szökőkutat, az Orbán-torony árkádjai alatt kitöltöttünk egy feladatlapot, majd következett a várva várt szabad program. Ajándékokkal, emléktárgyakkal tértünk vissza az egyórás vásárlásból. A buszon még egy kérdőív várt a diákokra, melyben felidéztük a három nap során látott helyszíneket s az utazás során szerzett ismerteket, s indultunk haza.

Viszlát, Felvidék! Hahó, Magyarország, jövünk! A határátlépés után gyors értesítés a telefonon: „Már itthon vagyunk, várhattok a sulinál!”

      S a megérkezés felejthetetlen pillanataiban elhangzott első mondatok:

-          Jó volt?

-          Nagyon!!!

 

Az értékelő szakasz

A kirándulást követő héten vidám vetélkedő következett a szerzett ismeretekből, majd fényképekkel színesített élménybeszámoló a hatodikosok számára, s végül egy témanap, ahol a tanulók által készített prezentációk segítségével idéztük fel a szép emlékeket. Felvidéki magyar népdalt is tanultunk Zsuzsa néni segítségével.

 

Összegzés

A háromnapos kirándulás, a közös programok megerősítették a gyermekekben a nemzeti összetartozás és a magyarságtudat felemelő érzését.A kirándulás felejthetetlen volt, ismereteink bővültek, sokak számára különleges volt a magyar lakta területeken élőkkel való beszélgetés, ismerkedés. A mátramindszenti és a bátonyterenyei hetedikeseket a két osztályfőnök, Besze Orsolya és Szabó Margit, segítő kollégájuk, Nagyné Koszta Zsuzsanna tanárnő, valamint négy kedves szülő, Csemer Mátyásné, Krenács Ildikó,Kunné dr. Sándor Krisztinaés Nagy Ferenc őrizte.

 

Jó volt, szép volt, visszamennénk!

 

  • dscf0880.jpg
  • dscf0895.jpg
  • dscf0937.jpg
  • dscf0941.jpg
  • dscf0971.jpg
  • dscf0977.jpg
  • dscf1021.jpg
  • dscf1027.jpg
  • dscf1036.jpg
  • dscf1048.jpg
  • dscf1068.jpg
  • dscf1085.jpg
  • dscf1149.jpg
  • dscf1166.jpg
  • img_5488.jpg
© 2017 II.János Pál Pápa Katolikus Óvoda és Általános Iskola

II. János Pál Katolikus Óvoda és Általános Iskola | 3078 Bátonyterenye, Zrínyi út 1 | Tel: 32/418-082 | E-mail: titkarsag.bterenye@ekif-vac.hu | OM: 201509 

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Részletes információ a sütikről Elfogadom