Salgótarjánban születtem 1961-ben a Szűzanya szép hónapjában és Néri Szent Fülöp napján. Gyermekkoromat a város festőien szép helyén, Baglyasalján töltöttem. Családi házban laktunk, és sokat jelentett a kert.

   Közel volt a futballpálya és a kultúrotthon, vagy ahogyan a helybéliek nevezték: a kaszinó. Sokat játszottunk a kaszinókertben, bújócskáztunk, felfedeztük az épület titkait, télen sokat szánkóztunk.

   Az általános iskolát ott Baglyasalján végeztem el, tisztelettel és hálával gondolok vissza nevelőimre, osztályfőnökömre. Sajnos az erőfeszítések ellenére ez a kedves iskola bezárta kapuit. Szerettem iskolába járni, jó osztálytársaim voltak, mindig szívesen emlékszem rájuk. Sajnos ritkán találkozunk.

    A Madách Imre Gimnázium és Építőipari Szakközépiskolában folytattam a tanulmányokat Salgótarjánban, ahol kitűnő tanáraim voltak az osztályfőnökömmel egyetemben. Sokat köszönhetek nekik. Majd a fővárosban az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán az építészet, művészettörténet csodálatos világával ismerkedtem meg. Sok rajz, szakmai gyakorlat, vizsgák után építkezéseken művezetőként dolgoztam. A katonaság ideje alatt is folytattam ezt a tevékenységet.

    A Szentlélek ott fúj, ahol akar, így engem is megérintett. Elkezdtem a Pázmány Péter Hittudományi Egyetemen a levelező tagozatot, ahol híres professzorok előadását hallgathattam, majd az Egri Szemináriumban folytattam a tanulmányokat. Később már papként a Sapientia Főiskolán szereztem meg a diplomát. Jelenleg sem szakadtam el az iskolától, itt folytatom tovább.

   Kedvenc tantárgyaim voltak a környezetismeret, biológia, történelem, sőt még a matematika is.

   Most már a szüleim nem élnek, testvérem nincs, de az unokatestvérekkel tartom a kapcsolatot.

   A sport annyira nem foglalkoztatott, de sokat futottam, szertornáztam, különösen a szakközépiskolában, amelyre mindig jó visszagondolni.

   Szerelmem volt, de a hívás nyomán meghoztam a döntést, és ez határozta meg életem alakulását.

   Példaképeim a szüleim, hiszen édesapám munkája indított az építészet felé, sokat köszönhetek osztályfőnökeimnek, sokat jelentett a hivatásom alakulásánál azoknak a hiteles, jó papoknak a megismerése, akik megerősítették a döntésemet. A magyar szentek, Szent Antal, Szent Ferenc, Szent Ignác ugyancsak pozitív példát adtak.

Amikor az ember valamit akar kezdeni magával, elgondolkodik. Hosszú ideig vívódtam, imádkoztam, majd megszületett a döntés, melyet igyekeztem megvalósítani.

   Életem szép időszaka kötődik az Egri Szemináriumhoz. Nagy hálával és szeretettel gondolok vissza az ottani tanáraimra. Ehhez előkészület volt a levelező tagozat a Hittudományi Akadémián, és ugyancsak jó visszaemlékezni arra az időszakra, amikor ismét hallgatóként koptattuk a padokat plébános társammal a Sapientia Főiskolán.

   Jelmondatom: „Itt vagyok Uram, engem küldj!”  Miért? „ Mert az aratnivaló sok, de a munkás kevés”.  Mert a legnagyobb baj és szegénység a lelkiekben, a szeretetben, jóságban, irgalomban való megfogyatkozás. Végeredményben ilyennek gondoltam a papi életet. Mi a legszebb benne? Istent dicsérni, Isten szeretetét, jóságát hirdetni, amikor Jézus vonzásában az egyház ölelő karjában érzik jól magukat az emberek, és fontos számukra mindez. Mi a legnehezebb? Amikor valaki bezárkózik, konok marad, gyanakszik, kételkedik abban, aki életének értelmet, irányt ad.

   Tervek az iskola lelki életével kapcsolatban? A tanórák, a hittanórák, a közös munka és együttlét, a szentmisék, a lelki élmények segítsenek nektek abban, hogy megerősödjetek abban a tudatban, hogy milyen jó, hogy keresztény, katolikus keresztény vagyok, hogy fontos vagyok Valakinek, és ez megelégedettséggel és hálával tölt el.

           Zahar Béla atya

II. János Pál Katolikus Óvoda és Általános Iskola | 3078 Bátonyterenye, Zrínyi út 1 | Tel: 32/418-082 | E-mail: titkarsag.bterenye@ekif-vac.hu | OM: 201509